A helyzetemet leginkább a következő „bölcsességgel” tudnám jellemezni: Olyan unalmas itt a nyeregben mióta meghalt a ló. Szívem szerint a következő kérdéseket tenném fel néhány embernek:
- Amikor megkérdezed valakitől, hogy „Hogy vagy?” mindig kíváncsi vagy a válaszára is?
-  Az utcán észreveszed a Rád mosolygó embereket?
-   Utólag be tudod látni, ha valakit megbántottál egy mondatoddal?
-   Tudsz és próbálsz olvasni az emberek szeméből? -     Ha meglátsz egy virágot, el tudod képzelni az illatát anélkül, hogy éreznéd is?
-     Van olyan ember a környezetedben, akivel MINDEN gondolatodat meg tudod osztani?

A közelmúltban nem mással, mint BECKHAM-mel volt szerencsém „összefutni”. Személyesen, egy kecskeméti rendezvényen. A helyszínen hatalmas tömeg várta a sztárt, hiszen a plakátok már hetek óta hirdették, hogy nagy meglepetés, szenzáció várható. A munkámból adódóan a színfalak mögött megleshettem a hírességet, ahogy készülődött, gyakorolt. Minden egyes mozdulatot újra és újra átvett. Tanácsok, utasítások hada érkezett a stábja részéről, de ettől függetlenül az újságírók rohamát is hősiesen tűrte. Fotózkodás, érdeklődés az étrendjéről, a napirendjéről, a súlyáról, a teherbíró képességéről, stb.
És eljött az est fénypontja: Beckham berohant a rajongók elé, ráharapott a porondon elhelyezett kötélre, az idomár a levegőbe emelte és pörgetni kezdte. A közönség körében pedig hatalmas sikert aratott produkciójával a Magyar Nemzeti Cirkusz 2,5 éves foxterrierje.

S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyéragasztani. Az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember egyszer bizalommal, föltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s érzéseit megsértették, “szívét összetörték”, soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt. Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeledjen egy sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illették. S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást hoz is még számára az élet, gyanakvó marad, minden kapcsolat torz és gonosz játékalkalom lesz számára, örökké bosszút akar. Ilyen az ember. Vigyázz, ha ilyen megsértett szívűekkel állasz szemközt: nem tudod őket megengesztelni. S nincs az a türelem, bölcsesség, nagylelkűség, szenvedély, mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja.

(Márai Sándor: Arról, hogy a szívek összetörnek)

Mi az egyik legkézenfekvőbb jele annak, hogy felnőttél?

Az, hogy ha azokkal, akik miatt egykoron kékre-zöldre nyomorított a színpad széle, most kaja-pia mellett eltársalogsz teljesen hétköznapi témákról, majd úgy távozol az öltözőjükből, hogy nem csodaként éled meg, hogy egy levegőt szívhattál velük, nem kértél autogramot és közös fotó sem készült.

…Hazudni kell minden álmot újra.
Kalandra fel, indulj a hosszú útra.
Repülni hív, vörösben izzik most az ég,
Mint a rózsák vére…

“Aki hallgat, azt elfelejtik…
… s aki félreáll, az lemond az életről:
A VÁLTOZATLAN ÁLLAPOT A VÉG KEZDETE.”

(Amiel: Emberi gondolatok)

Ha egyetlen képpel szeretném jellemezni a MedSol-hoz való viszonyulásomat, akkor szerintem erre a következő a legtökéletesebb:

“TOUT COMPRENDRE C’EST TOUT PARDONNER.”

(Szilágyi Tiborral az Eszter hagyatéka c. film bemutatója előtt.) 

“Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.”

(Márai Sándor: Eszter hagyatéka)

Helyszín: Szeged, Széchenyi tér.

Szereplők: fogalmazzunk úgy, hogy mozgó utcai árusok, akik nagyon olcsón adják a zoknit és az ágyneműt. (Egyébként valamiféle új üzletpolitikának köszönhetően ezúttal bőr (!?) öveket kínáltak diszkont áron. )

A jelenet: az egyik sales manager az utca egyik oldalán, a másik a másikon. A következő “kommunikáció” zajlott közöttük:

- Hé, Te! Hogy a jó büdös… 
Ide fantázia szerint beilleszthető körülbelül 25 másodpercnyi jelzőáradat, megtűzdelve a szülők, a testrészek és a legősibb szakma említésével, majd a mondat így fejeződött be:
… Ó, hogy ne mondjak már rád semmit!

E rövidke monológ után már tényleg nem sok mindent lehet mondani, mert legyen akármilyen kreatív is az ember, nem hiszem, hogy ebben a “témában” az elhangzott jelzőkön kívül több még létezne a magyar nyelvben.